Vágjunk bele a közepébe. Százalékosan kifejezve, mennyire vagy elégedett az együttes jelenlegi felkészültségével?
„Ha pontos számot kellene mondanom, akkor pillanatnyilag nagyjából 80%-ra. Elégedett vagyok a jelenlegi állapottal, de ugyanakkor továbbra is látok hiányosságokat. Jó felkészülésünk volt, mindent elvégeztünk, amit beterveztünk, a játékosok pedig kiválóan helytálltak. Ugyanakkor a felkészülés vége felé és az idény elején jött néhány új labdarúgó, akikkel még dolgoznunk kell azon, hogy fokozatosan optimális szintre hozzuk fel őket. Így jelenleg azt a 80%-ot mondanám, de mindenképpen van még hova fejlődnünk.”
Mi hiányzik a 100%-os elégedettséghez és ennek mekkora része a játékosok fizikai teljesítőképességeinek a kérdése?
„Reálisan nézve, valószínűleg sosem leszek százszázalékosan elégedett. Mindegyik futballista egyedi és eltérő az edzésmúltja, amit szerintem nagyon fontos aláhúzni. Mindenki más környezetből érkezik, mások a hajlamai, a beállítottsága, az erősségei, de ugyanakkor a bizonyos határai is. Ezért számomra sokkal fontosabb a saját lehetőségeihez a legközelebb hozni a labdarúgót, mint az egész csapatot egy szám vagy paraméter alapján összehasonlítani. Valaki természetéből fakadva gyorsabb, valaki jobb kitartásbeli képességekkel rendelkezik. A feladataim közé tartozik e különbségek felismerése, hogy a lehető legjobban megismerjem az adott játékosokat, majd az, hogy úgy dolgozzam velük, hogy mindegyikük a lehető leginkább felkészült legyen azon elvárások teljesítésére, amelyeket a klub, az edző, maga a mérkőzés, vagy nem utolsó sorban a pályán betöltött pozíciója helyez rá.”
Amikor egy laikus megnézi például az STK Somorja játékosait, erőnléti szempontból mi különbözteti meg őket a világ legjobbjaitól? Mennyi idő alatt lennél képes őket eljuttatni a legfelső szintre, vagy másképpen kérdezve, mit kellene ehhez tenniük?
„Véleményem szerint a különbség nemcsak egy erőnléti paraméterben keresendő, legyen szó az erőkifejtésről, a gyorsaságról vagy a kitartásról. Amikor a legszűkebb világelitről van szó, olyan labdarúgókról beszélünk, akik hosszútávon teljesen más szintű edzés- vagy mérkőzésmegterhelésnek vannak kitéve. Gyakran a csúcskörnyezetben vagy minőségi akadémiákon eltöltött évek állnak a hátuk mögött. Ebből fakad aztán a magas intenzitást eltűrő képességük, ennek a folyamatos megismétlése, majd a test mihamarabbi regenerációja. A feladatunk ezért az olyan feltételek és az edzésfolyamat olyan kialakítása, hogy fokozatosan mindegyik játékost képesek legyünk a saját teljesítőképességének a csúcsához eljuttatni. Ha a futballistában megvan a feljebblépés képessége, azt akarjuk, hogy erre minden tekintetben felkészüljön – erőnlétileg, erőben, gyorsaságban és a magas intenzitás tűrésének az tekintetében is. Vannak olyan konkrét labdarúgók, akiket képesek voltunk feljebb juttatni Somorjáról, mint például Felipe Vieira, Csorba Noel, Lamin és a többiek. Ez is egyfajta visszajelzés számunkra azt illetően, hogy ha a játékosban megvan a potenciál és a megfelelő módon dolgozunk ezzel, fel tudjuk őt készíteni a pályafutása további szintlépésére.”
Szerinted mi a legnagyobb mítosz a futballisták erőnléti felkészítését illetően?
„Az erőnléti felkészítés a futballban nemcsak a játékosok kifárasztását jelenti, hanem egy olyan konkrét adaptáció előhívása, amelyre szükségünk van. Mindegyik gyakorlatnak és edzésnapnak saját célkitűzéssel kell rendelkeznie és bele kell illenie az edzésfolyamat egészébe. Nem mindig érvényes tehát, hogy minél keményebb a gyakorlás és minél jobban elfárad a futballista, annál minőségibb volt az edzés. A csapatunkban egyéni futásparamétereket is beállítottunk. Mindegyik labdarúgó tisztában van azzal az adott napon, milyen mennyiséget kell abszolválnia és ezekkel az értékekkel igyekszünk egyénileg dolgozni. Ha például olyan futballistáról van szó, mint Varga Pityu, aki a mérkőzéseken képes 12 kilométer körüli távot lefutni, a tőle elvárt napi adag magasabb lehet, mint egy olyannál, aki tíz kilométer körül teljesít a meccseken. Igyekszünk tehát nem egységes csoportként tekinteni a csapatra, amelyben mindenkinek ugyanazt kell abszolválnia. Mindegyik focistának más a fizikai teljesítőképessége, és ehhez kell igazítanunk a megterhelésüket is.”
Mi mindent vagy képes manapság megtudni a GPS adatok által, amiket az edzők tíz éve egyáltalán nem ismertek?
„A GPS rendkívül részletes képes ad arról, milyen megterhelést abszolvált a labdarúgó az edzés, a mérkőzés, de az egész hét során is. Ugyanakkor nem csak a megtett össztávolságról van szó. Képesek vagyunk figyelni a magasabb gyorsaságú szakaszokban megtett távolságot, a sprintek számát és intenzitását, a maximális sebességet, a gyorsulást, a lassulást és még sok egyéb paramétert. Fontos azonban nem csak egy gyakorlás vagy összecsapás adatait figyelembe venni, hanem hosszútávon kell ezekkel dolgozni. Pont ilyenkor tudjuk figyelni a játékos fejlődését és fokozatosan növelni az elvárásainkat úgy, hogy továbbfejlesszük őt és javítsunk a teljesítményén. Egy edzés vagy meccs nagyon jó számokat mutathat nekünk, de sokkal többet ér számomra hosszabb ideig figyelni a labdarúgót, összehasonlítani az edzés- és a mérkőzésterhelését, majd ezek alapján jobban beállíthatóak az edzésegységek és az egész edzésfolyamat. Az adatok ugyanakkor segítenek a pályán látottak objektivizációjában. Néha olyan érzésünk van, hogy a gyakorlás nagyon intenzív volt, de majd csak a GPS mutatja meg, milyen valós terhelést abszolváltak a játékosok és hogy teljesítettük-e azokat a paramétereket, amelyeket az adott napra kitűztünk.”
Melyik adat érdekesebb számodra egy játékosról – a maximális sebesség, a sprintek száma, a magas intenzitásban megtett távolság vagy valami teljesen más?
„Ha ki kellene emelnem egyetlen paramétert, a magas intenzitású futás lenne az – tehát hogy mennyi munkát képes a futballista abszolválni magasabb gyorsasági fokozatban és sprintben. A meccseken viszont nemcsak ez érdekel, hanem az is, hogy milyen gyakran fejti ki ezeket az intenzív futásokat az edzéshét folyamán. Ha azt szeretnénk, hogy a játékos az összecsapásokon is képes legyen magas intenzitásban dolgozni, az edzésfolyamatból is felkészültnek kell rá lennie. Ezért azt is figyelem, hogyan alakulnak ezek az értékek időszakosan, hogy mennyire képes megismételni ezeket, vagy hogy megfelelnek-e az adott pozíciója követelményeinek. Ez nagyon jó képet ad a felkészültségéről.”
Hogyan néz ki az ideális erőnléti tréninged?
„Ez egy nagyon nehéz kérdés (mosolyog). Az ideális erőnléti edzésnek elsősorban meghatározott egyértelmű céllal kell rendelkeznie és bele kell illeszkednie abba, amire az adott időszakban és azon a konkrét napon szükségünk van. A labdarúgás folyamatosan fejlődik, manapság pedig már egyre több erőnléti feltételt vagyunk képesek fejleszteni a futballgyakorlatokkal és a labdával való munka által. Ugyanakkor léteznek olyan paraméterek is, amelyeken célozottabban kell dolgoznunk – legyen szó az erőről, a gyorsaságról, az akcelerációról, a maximális sebességről vagy a magas intenzitásban teljesített, bizonyos mennyiségű futásról, amelyet nem mindig sikerül elérnünk kizárólag a labdás gyakorlatokkal. Számomra tehát az ideális edzés olyan, amely során pontosan tudjuk, mit akarunk elérni, a játékosok teljesítik az elvárt paramétereket, ugyanakkor az egész gyakorlás beleilleszkedik a labdarúgásba és a mérkőzésre való felkészülés menetébe.”
Melyik erőnléti ágazatot kedvelik a legkevésbé a futballisták?
„Szerintem, ha megkérdeznénk őket, a többségük talán a labda nélküli futást mondaná (mosoly). Főleg, amikor magas intenzitásban abszolvált szakaszos futásokról vagy ismétlődő hosszúságúakról van szó. Másrészt, ezeknek a dolgoknak is megvan a maguk helye az edzésfolyamatban. Tudjuk, miért csináljuk ezeket, igyekszünk jól beidőzíteni a gyakorlatokat, beállítani a szükséges mennyiséget és az intenzitást. Ezekkel rendkívül célzottan tudjuk fejleszteni az olyan paramétereket, amelyekhez csak futballgyakorlatokkal nem mindig vagyunk képesek hozzáférni.
Hogyan néz ki az erőnléti edző és a szakvezető együttműködése, amikor az adatok azt mondják, hogy inkább vissza kéne venni, de a mérkőzés állása mást kíván?
„Pont emiatt nagyon fontos a vezetőedzővel, de az egész tréneri stábbal való kommunikáció. Az én feladatom, hogy megosszam a játékosok terheléséről szóló adatokat, felhívni a figyelmet az esetleges kockázatokra és elmondani a véleményemet. Ezt követően közösen keresünk egy olyan megoldást, amely respektálja a csapat fizikai állapotát, de ugyanakkor azt a célt is, hogy fejlesszük a futballistákat és hogy a lehető legjobban felkészítsük őket az összecsapásra. Néha azt követeli meg a szituáció, hogy elmenjünk egy bizonyos határig. Fontos tudni, mikor engedhetjük ezt meg magunknak, majd ezt követően úgy kell beállítani az elkövetkező napokat, hogy képesek legyünk egyensúlyba hozni a megterhelést és hogy a lehető legjobban felkészítsük őket a soron következő találkozóra.”
Mit szeretnél az idény végén erőnléti szempontból látni az STK Somorja csapatán?
„Az a célom, hogy a pályán mindenekelőtt az látszódjon, hogy képesek vagyunk kilencven percet futballozni magas intenzitással és néhány pillanatban, továbbá a lefújáshoz közeledve még rá tudjunk tenni egy lapáttal. Ugyanakkor azt is el akarom érni, hogy ezt az intenzitást az egész szezon során képesek legyünk megismételni. Számomra nem csak a játékosok futómennyisége a mérvadó. Az is fontos, hogy pont azokban a pillanatokban legyenek képesek gyorsak és intenzívek lenni, amikor azt a játék megköveteli. Ugyanakkor örülnék neki, ha az idény végén látnám az egyes labdarúgókon a fejlődést az erővel, a gyorsasággal vagy a kitartással kapcsolatos paraméterekben. Ha olyan futballistáink lesznek, akik erőnlétileg jobb felkészültséget mutatnak, mint az idény elején és egyúttal ezt a felkészültséget a mérkőzésekbe is képesek lesznek átvinni, akkor azt jól végzett munkaként fogom elkönyvelni magamban.”
Tudnál említeni olyan labdarúgót, aki a somorjai szerepvállalásod során meglepett valamelyik erőnléti paraméterével?
„Több játékost és választhatnék és akár három-négy nevet is mondhatnék, mert mindegyikük valami másban tűnt ki. Viszont, ha egyet kellene választanom, akkor az Csorba Noel lenne. Nála főleg a magas intenzitásban való dolgozás képességét emelném ki. Ez azonban nem csak a GPS által mutatott fizikai paramétereit vagy számait jelenti. Főleg a szorgosságát, a professzionalitását és az edzésekhez való mindennapos hozzáállását értékelem nagyra. Noel olyan futballista volt, aki a többletmunkát is elvégezte. Az edzések után többször is kinn maradtunk még és egyénileg hoztuk be az edzések paramétereit, ami abban az adott pillanatban talán nem igazán tetszett neki (mosoly). Fokozatosan azonban látszódott, hogy ez a munka meghozza a gyümölcsét. Ennek végeredményeként képes volt Somorjáról a magyar élvonalba lépni. Számomra pont ő annak a példája, hogy a fizikai felkészültség nemcsak a tehetséget vagy egy kiváló paramétert jelent. Nagy szerepet játszik a szorgalom, a professzionalitás, az állandóság és az, hogy valami hajlandó dolgozni magán. Ezért, ha egyetlen nevet kellene mondanom, az Noel lenne.”